Fotók: CEV

Boskó Ágnes hazatért, néhány nap pihenőnap után pedig kedden már edzésbe is állt Újpesten. A válogatottal az Európa bajnokságot is megjárt fiatal feladónkkal beszélgettünk a válogatottban eltöltött időszakáról.

– Svédország ellen mutatkoztál be még a május végén egy felkészülési mérkőzésen ahol nyertünk. Milyen érzés volt először bemutatkozni a válogatottban? 

Nagyon jó érzés volt pályán lenni, és boldog voltam, hogy nyerni is tudtunk.

– Jó hosszú felkészülési időszak előzte meg az EB-t, mennyi ideig is tartott?

Kb. másfél hónap egy-egy nap pihenővel, sok utazással, és egy tíznapos belgiumi Eb-vel a végén.

Mi volt a legnehezebb a felkészülés során?

Fizikálisan és mentálisan is nagyon megterhelő volt. Egyrészt az edzések és a mérkőzések komoly sorozatos fizikai és mentális terhelést adtak, a sok utazásról nem is beszélve. Hat országban, tizenhárom meccset játszottunk, kilenc különböző nemzeti válogatottal csaptunk össze, az Arany-ligában, a felkészülési mérkőzéseken és az EB-n. A dolgot csak szinesítette, hogy ugyanazokkal az emberekkel voltál ‘összezárva’. Az ezidő alatt szerzett élmények és tapasztalatok azonban kárpótolnak minket, kamatostul.

– Már az Arany Ligában is egyre több játéklehetőséget kaptál, ráadásul hírtelen a válogatott kezdő feladója is lettél, az utazó keret tagjaként. Mennyire ért váratlanul a fő karmesteri szerep?

Ahogy te is mondtad, az edzőmérkőzések során elég sok játéklehetőséget kaptam, úgyhogy bíztam benne, hogy az utazó keret tagja lehetek. Az viszont tényleg meglepett, de nagyon jól esett, hogy kezdő feladóként számítottak rám.

A válogatottat az olasz szakember Alessandro Chiappini vezérletével készült, aki épp idén nyert lengyel bajnokságot klubbjával a ŁKS Commercecon Łódźzal. Egy külföldi top ligában dolgozó nem magyar edzővel hogyan lehet együtt dolgozni?

Szinte mindenben megmutatkozott, hogy milyen nagy tudása van. Csapat szinten is rengeteget tanított nekünk például a kommunikációval kapcsolatban, ami kapcsolódik ahhoz, hogy hogyan mozogjunk együtt a pályán, hogyan olvassuk egymás jeleit és még sorolhatnám. Egyénileg is fejlesztett a technikámon, sok apró részletet javított ki, amit a szezon során majd próbálok minél jobban elsajátítani, és használni.

–Ha egy mondatban kellene összefoglalni az EB-t mit írnál?

Inkább csak két szót mondanék: tanulás és tapasztalatszerzés.

–A válogatottban veled egyetemben nyolcan is első EB-jükön játszottak. Szerinted ha rutinosabb a csapat akkor egy két mérkőzés szorosabb, vagy nyerhető lett volna? 

Szerintem azt nehéz megállapítani , hogy ‘mi lett volna, ha…’ , mert egy mérkőzés nagyon sok apró részleten múlik,de az biztos, hogy a tapasztalat és a rutin általában előnyt jelent egy csapatnál, s valószínű nekünk is könnyebb dolgunk lett volna a nehéz helyzetekből való továbblendülésre.

Sajnos nem jutottunk tovább a csoportból, és mérkőzést sem nyertünk, de egy-egy szettet sikerült elcsípni a két legnagyobb favorittól, a világbajnok szerbektől és a lengyelektől. Elégedett vagy a csapat és a saját teljesítményeddel? 

Az nagyon sajnálom, hogy nem tudtunk mérkőzést nyerni, vagy legalább több szettet a fontosabb meccseinken. Az általunk okozott szép pillanatokra, viszont majd lehet alapozni a későbbiekben. Ami engem illet, sok esetben a pontatlanságommal volt gond, amit nagy részt ‘’első EB-s stressz, idegeskedés’’ is okozott, de azért igyekeztem helyt állni és jól kiszolgálni a csapattársaimat.

–Milyen volt világsztárok ellen pályára lépni?

Óriási élmény! Nem sokszor adatik meg, hogy a világ legjobbjaival játszunk, így igyekeztünk minden lehetőséget kihasználni ellenük. Persze ez nem azt jelentette hogy feltartott kézzel mentünk fel a pályára, ezt bizonyítja a két megnyert szett is.

– Szerinted miben vagyunk elmaradva a csoportban vagy az EB-n lévő top csapatoktól?

Ezek a csapatok mind mentálisan mind fizikálisan jóval előrébb tartanak és olyan testi adottságokkal (pl. magasság) rendelkeznek, amelyek a magyar mezőnyben nem jellemzőek. Emellett ők heti szinten ilyen színvonalú meccseket játszanak hasonló körülményekkel. A mi csapatunkban sokunknak ez egy teljesen új élmény volt.

– A statisztikákat bújva nem tudom tudod-e hogy a magyar csapat legjobb nyitója voltál, 50 nyitásból csak kettőt rontottál, viszont öt ászt szereztél. Erre készültél speciálisan?

Igen? Ezt még nem is figyeltem. A szövetségi kapitány többször kiemelte, hogy a nyitás nekünk stabil és támadó elem kell, hogy legyen, hogy a védekezésünket megkönnyítsük. Azt éreztem, hogy keveset hibáztam, de a rövid nyitások pontosságával és kemény szervák erősségével néha voltak gondjaim.

–Mi az amit elhozol a klubbhoz és a jövőben be tudsz építeni a posztodba? Tanultál valamit ezidő alatt?  

A top csapatokat megfigyelve azt tapasztaltuk, hogy mindegyikőjük kialakított egy olyan rendszert a saját játékosaira szabva, ami nem feltétlen bonyolult, de annál hatékonyabb, és azt szinte tökéletesen játszák. Azt gondolom, hogy előttünk ez pedig egy nagyon jó, követendő példa.

– Mi volt a legjobb pillanat amire biztosan emlékezni fogsz?

A szettgyőzelmek mindenképp emlékezetesek maradnak, de ha egyet kell kiemelnem, akkor a szerbek elleni meccsen azt a labdamenetet mondanám, amikor végre sikerült Boskovic ütését kivédekeznem és a végén Anett blokkoutjával a pont is a miénk lett.

g.a.