Röplabda hírek

A röplabda története

A röplabda egy viszonylag fiatal sportág, amely 1895. 02. 09-én Amerikában, a Massachusetts állambelli Holyoke városában jelent meg először. A röplabda ősét és alapötletét egy testnevelési igazgató, név szerint William G. Morgan alkotta meg, egy új szabadidős játéknak szánta, amelynek a Mintonette nevet adta. A megalkotásához a tenisz és a kézilabda egyes elemeit használta fel.

Főleg teremben lehetett ezt játszani, korlátlan számú játékossal. A röplabda ősét eredetileg a YMCA (Fiatal Katolikus Férfiak Szövetsége) idősebb, de ennek ellenére sportos tagjainak szánta, az egyébként kicsit erőszakos kosárlabda helyett. A Mintonette, mint azt ma már tudjuk röplabda néven vált ismerté, beltéri és szabadtéri sportágként.

A sportigazgató által megalkotott első szabályrendszer a háló méretét 1,98 méterben a pálya méretét pedig 7,6*15,2 méterben határozták meg. A játékosok számát tekintve nem volt korlátozás és egy meccs kilenc egymást követő labdamenetből állt, 3 nyitással oldalanként. A röplabda első szabályrendszerében még korlátlan volt a labdaérintések száma, mielőtt átütötték volna a labdát a másik térfélre, ha ebbe valamilyen hiba csúszott, az csak szervahibának minősült, ami után rendelkezésre állt egy újabb próbálkozás. Természetesen ha a labda fennakadt a hálón, akkor automatikusan az ellenfélnek járt a pont, kivéve az első próbálkozásnál.

Akkoriban még a női röplabda jóval könnyebb volt, hiszen vicces tény, hogy a hölgyek az első szabályrendszerben az ujjaik védelmében megfoghatták a labdát és visszadobhatták.

A röplabda mint elnevezés a springfieldi YMCA-ban játszott első, 1896-os meccsen jutott eszébe egy Alfred Halstead nevű nézőnek, akit a játék „röpködő természete” ihlette meg. Így alakult aztán ki a röplabda elnevezés. Ezután a YMCA módosította a játék szabályait, majd a többi csoportnak is elküldte azt az Egyesült Államok szerte fellelhető összes egyesületébe.  

1947-ben alapították meg a Fédération Internationale de Volleyball (FIVB) –t a röplabdajátékokat szervező nemzetközi egyesületet. ’49-ben bonyolították le az első férfi, majd ’52-ben az első női röplabda bajnokságot, majd a röplabda 1964-ben az olimpiai sportággá is vált.

A strandröplabda Kaliforniában alakult ki, először Stanta Monica strandjain kezdték el játszani a játékot és 1950-ig kellett várni, míg szabályokkal rendelkező sportággá érett, amit a FIVB 1986-ban hitelesített és 1996-ban már a röplabda ezen változata is bekerült az olimpiai sportágak közé.

A röplabda szabályrendszere nagyon lassan alakult ki egészen 1916-ig tartott a folyamat, amíg felfedezték a feladás és a lecsapás praktikus kombinációját és csak 1920-ban vezették be a mostani 3 érintéses szabályt. A röplabdában először 21 pontig játszották, majd 1917-ben csökkentették ezt 15 pontra.

Szabályok

A röplabdát 9*18 méteres pályán játsszák, amelyet egy 9,5x1 m-es háló oszt két részre, ennek magassága férfiaknál 2,43 m, nőknél 2,24 m. A hálótól 3 méterre a röplabda pálya mindkét térfélen elhelyezkedik egy vonal, melynek neve támadóvonal, vagy hármas vonal.

Ha egy csapat megszerzi a szerválás jogát, ekkor a röplabda csapat tagjai az óramutató járása szerinti irányba forognak. Amennyiben a forgás miatt egy az adott pozícióba kedvezőtlen adottságokkal rendelkező játékos érkezik, azt lecserélhetik a liberóval, vagy más játékossal, de cserélni csupán hatszor lehet csak szettenként, amibe a liberó cseréje nem számít bele.

A labda bőrből vagy műbőrből kell, hogy készüljön, körmérete 65-67 cm, súlya 260-280 g és belsejében lévő nyomás 0,30–0,325 kg/cm².

Szettek: Egy röplabda csapatban 6 kezdőjátékos, 5 csere, és egy liberó van. A liberó a nyitás kivételével bármilyen pozícióra cserélhető, de eredendően a védekezés a fő feladata. A röplabda mérkőzés kezdési jogát érmefeldobással döntik el.

Az adogató röplabda csapat nyitó játékosa a feldobja a labdát és úgy próbálja megütni, hogy ellenfél csapatának területére menjen át és lehetőség szerint földet érjen. Az ellenfél játékosai a nyitást követően maximum 3 alkalommal érinthetik a labdát mielőtt visszaütik a másik oldalra (sáncolás nem számít érintésnek). A klasszikus labdamenet fogadásból, feladásból és ütésből áll, melyből az ütést az ellenfél játékosai sáncolással igyekeznek megakadályozni, ez tenyérrel és karral történhet. A röplabdában a labda leesése, saját térfelünkön belül az ellenfélnek biztosít pontot, míg a pályán kívüli leesés, ha a mi oldalunkon nem történt érintés egy pontot jelent a mi csapatunknak. A mérkőzés három nyert játszmáig tart. Egy játszma megnyeréséhez  25 pontot kell szerezni, legalább két pontos pontkülönbséggel, ha a két pontos különbség nincs meg, akkor maximum 30 pontig folytatják a játékot, amikor már 1 pont is elég. Ha sor kerül az 5. döntőjátszmára akkor ott már 15 pont elérése is elegendő a röplabda meccs megnyeréséhez.