Sajnálhatja, aki nem nem volt ott!

Szerző: 
Jeney László

Hajrá lányok, Hajrá UTE! smiley
Mivel már mindenki megírta, elmondta a magáét a tegnapi meccsről, ezért talán elég is lenne ennyivel elintézni, hogy tényleg HAJRÁ!
Azonban így másnap, az ember mindig másnapos és talán kicsit másképp gondol arra, ami előző este cselekvésének tárgyát képezte.
Hajrá lányok, Hajrá UTE! heart
Persze, másképp gondolok én is a hazai veretlenség megőrzésére ma. Mert ma már máma van, meló csak a fejemben motoszkál, de nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy nagyon tetszett az a csapatjáték, amit tegnap az újpesti röpisektől láttam. Lehet, hogy a Gödöllőben játszik válogatott, sőt, azt is lehet mondani, hogy mai sztárok játszottak, de mint csapat, az újpesti lányok sokkal jobbak voltak!
Hogyan is volt?
Éppen befutottam a meccs kezdetére, most nem volt akkora tömeg, mint a Békéscsaba, vagy a Gödöllő elleni kupameccsen, de azért, ha szellősen is, megtelt a lelátó. A hangulatról a kitartó szurkolók gondoskodtak és csak remélni merem, hogy ennél sokkal többen lesznek szombaton, mert valami eszméletlen jó érzés hallgatni a dobokat, az éneket.
Lánykorom egyik legszebb élménye volt, amikor kitévedtem Londonban a Chelsea stadionjába. Azt a légkört, fílinget, nehéz elfelejteni. Azóta drukkolok nekik. Ilyen az élet.
Most azonban tudatosan mentem ki a Tungiba, tehát ha nem kap el a fíling, akkor is jól éreztem volna magam, de elkapott! Erről a meccs, a produkció tehet, én csak szenvedője voltam nagy örömömre!
Álomszerűen indult az első szett!
Kicsit szorosan, de egyértelmű volt, hogy sokkal jobbak vagyunk! Már mi, újpestiek.
Dobogtak a dobok, szólt az ének és a lányok viszonylag simán hozták az első szettet.
Sajnos a Papának nem tudtam szólni, pedig biztos örült volna, ha látja az első szettben nyújtott produkciót.
Ez van.
Aztán elérkezett a térfélnek a cseréje.
Ebben az a nehéz, hogy a szurkolóknak is, no meg a játékosoknak is alkalmazkodni kell ahhoz, hogy ami eddig jobb oldalon volt, az átkerül balra, ami meg a balon, az jobbos lett. Nehéz dolog ez, be kell látnom.
Hajrá lányok, Hajrá UTE! blush
Ott tartottam, bocs, de örülök, hogy térfélnek a cseréje.
Mire ez tudatosult lányainkban, addigra elhúzott a Gödöllő. No, ezért könnyebb talán idegenben játszani, mert nekik nem volt akkora durranás a másik oldalon is próbálkozni.
Sajnos, nemcsak próbálkoztak, hanem simán nyerték a szettet. Nagyon simán!
Ne már! Még szerencse, hogy nem szóltam a Papának!
Csak reménykedni mertem abban, hogy az újbóli térfélcsere nekünk kedvez. Reményemet a bizakodás váltotta, ahogy haladt előre a szett! Tényleg jó volt látni a hosszabb labdameneteket, a baromi nagy pontokat. Egészen őszintén? Egy pillanatig nem gondoltam, hogy kikaphat az Újpest. Nem tudom miért, de a reményt felváltotta egyfajta bizalom, hit. Ahogy Andi irányította csapatát, elképzelni nem tudtam, hogy mi itt, ebben a csarnokban tegnap este kikaphatunk! Tudom. Jönnek az „okos” szakértők, akik mindig tudnak jósolni. Általában 3:2-t szoktak női meccsen, mert ez tényleg adott. Ha nem jön be mély csend van, ha bejön, IstenKirályok. Lassan kiismerem őket és én is simán be merem mondani a 3:2-t bármilyen női meccsre! No de, még csak ott tartottam, hogy harmadik szett, szoros, de nekünk állt a zászló, ami be is jött! 2:1 ide.
A negyedik szettben minden eldől. Naná! Eldől az, hogy lesz-e ötödik!
Eszméletlen izgalmas szettet láttunk!
Lányaink az előző vert szettnél már aklimatizálódtak a helyhez, tehát ezzel nem lehetett baj, a játékuk kezdett kiegyensúlyozott lenni, talán még a pályát kéne pontosabba eltalálni! Most komolyan is! Ennyi rontott szervát már régen láttam! Szerintem ezzel csak minket, szurkolókat akartak hergelni.
Na jó, azért ez a Gödöllő egy nagyon jó csapat!
Egyet azonban nem tudnak. Mosolyogni! Megkapták kisebb játékvezetői segédlettel, hogy az őrült végjátékot nyerjék és nem tudtak mosolyogni! Igazi profik!
Nem, nem bántani szeretném őket, mert jó volt nézni az ő játékukat is, de könyörgöm! Tudjanak már mosolyogva örülni, ne csak profiként „igent” mormolni! Persze, az is lehet, hogy ezt így kell. Nem tudom.
Annyit tudok, hogy a mieink tudtak lelkesen örülni még talán annak is, hogy kaptunk egy sárga lapot.
Igaz, ez az ötödik szett elején volt és nem értettem.
Na jó, pár szó arról, hogy egy kiélezett negyedik szett, ami végül 29:27 lett oda és a kedves gödöllői edző húzott egy olyan cserét, amit nem szabad, de csak sárga járt érte és ezért mindenki nagy hőfokon dicséri gödöllői oldalról, én meg azt mondom, hogy sportszerűtlen! Tudom, ezt a „rutinos” edzők szokták bevetni és igen, már megtapasztaltuk pont tőlük serdülőben is, mástól meg fiatalabb korosztályban, láttam már ilyet felnőtt meccsen is és akkor is azt mondom, sportszerűtlen és szerintem technikai pontot érdemlő, nem sárga lapot, mert tudatos! Nem csak az edző hibázott, hanem a játékos is, aki tudta, hogy nem lehet őt becserélni! Rossz szabály és alkalmat ad arra, hogy pici szünetet tartsanak egy kiélezett helyzetben.
Ha meg jobban belegondolok, ha megengedő a szabályzat ilyen ügyben, akkor sajnos igazuk van. A Fair Play meg le van tojva! Nyerni kell, ez a cél!
Szegény játékvezető ebben a szettben nagyon eltévedt!
Nem rajta múlott meccs, de sajnos, onnan fentről, nem ő volt az ura meccsnek, hanem szerencsére a lányaink!
Hajrá lányok, Hajrá UTE! laugh
Az őrület fokozódott az ötödik szettben, ahol szerintem azzal nyertünk, hogy sokkal lazábban, mosolygósabban tudtunk játszani. Mindkét csapat akarta a sikert, naná, hogy akarta! A Gödöllő el szerette volna venni a hazai veretlenségünket, mi nem engedtük és igazi csapatként küzdöttek minden egyes pontért. Vidáman, sportszerűen és nagyon jó játékkal!
A remény csak most kezd élni igazán, hogy kitart a hétnek a végéig, legalább szombatig, amikoris bronzmeccset játszanak a TF ellen. Bízom benne, hogy ez a fajta hit, játék megmarad és nyertesként hagyják el a porondot! Kell az a bronz és kész!
Mi szurkolók ott leszünk és Plusz egy játékossal biztos több lesz!
Hajrá lányok, Hajrá UTE! wink