Kikaptunk tegnap és a döntő álom maradt...

Szerző: 
Jeney László

Az UTE női röplabda csapata, tegnap este, gigászi küzdelemben kikapott és így csak a harmadik helyért játszhat!
Baj van?
Nincs baj!
Baj akkor lenne, ha nem sikerült volna idáig eljutni, de eljutottunk és ez önmagában szép eredmény!
A dráma, ami tegnap lezajlott, csak azoknak érthető, akik látták is a meccset!
Még tegnap olvastam a „főnök” blogját, ami valami olyasmit üzent nekem, hogy igenis fontos a népszerűség, fontosak a nézők! Jelzem, igaza van, de a megoldás nem hipp és hopp történik, hanem viszonylag hosszú út vezet el odáig. Nem kritizálom, mert megint jelzem, igaza van és erre baromi jó példa az Újpest legutóbbi két meccse, valamint ez a gödöllői „kirándulás”.
Nem volt tele a csarnok, de nagyon sokan voltunk és ez öröm, jövőbe vetett hit! (nagy helyszínről beszélünk, tavaly itt volt a döntő!)
Nem is ezen az úton akartam elindulni, de jött és úgy érzem fontos, tehát még pár szó.
Fontosak a nézők és főleg a relevanciában NEM szenvedők meghódítása lenne a fontos, mert valahol ők lehetnének az igazi NÉZŐK! Nehéz őket megszólítani, mert szerintem fogalmuk nincs arról, mit hagynak ki, de hajlamosak megszeretni valamit, amiről eddig nem tudtak!
Tudjanak róla!
A Papa mondta, hogy nem hallotta a rádióban, hogy az UTE legyőzte a Gödöllőt, az első meccsen! Miért nem hallotta? Nem, nem süket, csak még nincs meg az a kommunikációs szint, amikor komolyan vegye egy információs csatorna ezt a sportágat. Az út egyébként jó, mert a Békéscsaba ellen győzelmünket hallotta! :-) Erre mondom én azt, hogy hosszú az út, de egyszer elvihet oda, hogy hír legyen a röplabdából is. Ehhez kellenek természetesen a „hírnökök”, én, Te, Mindenki!
Az UTE a legutóbbi két meccsén eljutott odáig, hogy majdnem kinőtte a Tungit! Hajrá! Csodálatos! Ezt meg kell tartani és eljutni odáig, hogy tényleg kinője!
Ehhez azonban a mi szintünkön is van még mit tenni. Sajnos...
Az újpesti hírekben rossz képek jelentek meg! A hír valós, de az írójának fogalma sincs a játékosokról! Ez, a fociban állítólag elképzelhetetlen! -mondhatják azok, akik ismerik a játékosokat!
Nekem fogalmam sincs a mai játékosokról, tehát felőlem mutathatnak bárkit!
Mit akarok ezzel írni?
Csak annyit, hogy az szeret igazán, aki megismerni is tud, tehát érjünk el idáig! :-)
Ennyit erről és miután aludtam egyet az elődöntőre, azt hiszem, tiszta fejjel tudok róla pár szót írni.
Sokat nem akarok, de ki tudja meddig visz a kezem, a gondolat...
Nos, azt már írtam, hogy sokan voltunk és úgy érzem, szurkolói oldalon pariban voltunk!
Nagyon sok újpesti látogatott el Gödöllőre és ezt nem csak a „dobos” oldalra értem, hanem a simán csak szurkoló, nézői másik oldalra.
Belépésként kicsit neccesnek éreztem az ezer forintos belépőt, de sajna magyar valóság, hogy manapság mi, Újpesten kérünk keveset. Nem felháborodtam, csak meglepődtem!
A behangolás után, a meccs úgy kezdődött, ahogy az álmaim is indulnak, édesen, reménykedőn. Majd jött a rémálom. Már az első szett kezdetén sokszor jöttek be a törölgetős kislányok. Az UTE vezetett, de valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag betojtak, vagy a Gödöllő kezdett el játszani. Már fogalmam sincs, hogy magyarázzam, de 3:8-as nekünk fordulás után valami eltört. Most írjam azt, hogy kísértett az előző meccs? Nem tudom. Annyit tudok, hogy nem jött össze semmi, a labda nálunk csorgott le a hálóról, rossz volt nézni a vergődést, de kiabáltunk és hittünk!
Női meccs és a lányok kevésbé. Megijedtek talán a lehetőségtől?
Nem tudom.
Jött a Kitti sérülés, már az első szett végjátéka előtt!
Vége! Gondoltam ekkor és magamba roskadtam, de életemben először elkezdtem kiabálni, a rigmusokat visszazengeni. Nem akarta a tudatom felfogni, hogy ennek tényleg vége! Nem akartam elhinni, hogy ezen múlik, pedig az előző meccs kapcsán pont ezt írtam, mikor a Gödöllő feladója sérült le...
Soha többet nem fogok ilyet írni!
Az a jó ilyenkor, hogy az igazi szurkoló és játékos soha nem adja fel!
Az Andin is ezt láttam és talán én is ezért kezdtem el hangosan drukkolni, hogy ezt nem szabad feladni, menni kell tovább és győzni kell!
Az első szett lement, Kitti a partvonalon, a lányaink magukon kívül és elkezdtek játszani!
Fantasztikus labdameneteket produkáltak és itt egy pár szó a bíráskodásról.
Nem, nem rajtuk múlt ez az egész, de necces ítéleteikkel tényleg a sírba tudják kergetni a szurkolókat! Na jó, a hozzáértők enyhén csóválják a fejüket és azt mondják, meg lehetett adni.
Csak egy apró momentumot szeretnék megosztani és egyébként mindegy is.
Újpesten 4 nő volt a játékok mindenhatója, erős ellenőri felügyelet alatt. Mit írjak? Nem irigyeltem őket, de ha remegve is, teljesítettek. Gödöllőn 4 férfi volt és ellenőrről nem tudok.
Nincs jelentősége, de szerintem megosztva jobb lett volna!
A lényeg, hogy jött a második szett, amiben feltámadtak a lányok, egészen a végjátékig.
Akkor odaállt szerválni egy Zsuzsi növendék és kiszervált minket! Alig múlt 16 a kislány! Ha minden jól megy, a jövő egyik centere lehet, no de itt szerváról és annak fogadásáról volt szó!
Be kellett látnom, így aludva rá, hogy ebben is másképp működik a női lélek. Talán ettől szép és ettől van az a rejtelem, titokzatosság, amitől mi férfiak, szeretjük ezt az egészet!
Naná, hogy kikaptak a végén lányaink...
Jött a harmadik, amiben végig azt mondogattam szurkoló társamnak, hogy a feladó csak próbál összeszokni a centerrel. Nem tudom, hogy így volt-e, nekem mint nyugtató gyógyír hatott, hogy majd a mindent eldöntő aranyszettben megmutatjuk! Persze folyamatosan figyeltem Kittit a sarokban, hátha valami csoda történik és nem is oly nagy a baj. Nem lett jobban, a törölgetős kislányok egyre többet jöttek a pályára, a játékvezetők már kisebb konzíliumot is tartottak, gondolom ezügyben.
A csoda nem történt meg és csak a hit tartotta azt, hogy jön az aranyszett és mint a Békéscsaba ellen!
Nem jött a csoda!
Ancsa sem állt be, senki nem tudott csodát tenni, még az Andi sem!
Sajnos...
Szomorú, de mindent egybevéve, ezen az estén a Gödöllő nyert. Talán, ha nálunk játszották volna a visszavágót és nem Gödöllőn, az előre felvizezett pályán..., Talán, ha a Kitti nem sérül le...
Írhatnék még talánokat de nincs értelme.
A röplabda is azon sportágak közé tartozik, ahol nincs döntetlen. Ez van. Bele kell nyugodni.
Borzalmasan jólesett és jó volt látni, ahogy Andi összeszedte seregét és méltón búcsúztak tőlünk és a meccstől is! Ehhez is sportemberi tartás, hozzáállás kell!
A szurkolók üzenték, hogy kitartanak és szeretik a lányokat!
Ahhoz, hogy egy csapat megtartsa az elért eredményeit a pályán és azon kívül is, ehhez szükséges és nagyon szép, ahogy ők is elbúcsúztak a szurkolóktól!
Mit lehet erre írni?
Jó meccs volt és nagyon nagy élmény volt szurkolni!
Nem győztünk, de hinni és dolgozni kell tovább és a bronz még meglehet!
Az is érem és az elmúlt évek fényében nem is akármilyen!
Továbbra is az a véleményem, az út jó, de még több kell, mert ez egy ilyen Világ!
Ha legjobb akarsz lenni, sajna mindenkit le kell győzni!
Ezzel a közhellyel be is fejezném.
Hajrá Lányok! Ott leszünk a bronzmeccsen is! :-)

címkék: