Köszönöm Andi és Lányok, a szülinapi ajándékot!

Szerző: 
Jeney László

Legyőztük a Békéscsabát!
Most csak a bajnokság keretein belül, hazai pályán, de győztünk! Az is igaz, hogy kicsit szerencsésen, de ezt a történelem nem jegyzi, csak a tényt! 
Mint röplabda meccsre járó egyén, engedjétek meg, hogy kezdjem az elején.
Ez a szombat is úgy indult, mint az elmúlt években szinte mindig, hogy korábban kell kelni és irány a meccs. Leányzó berándult derékilag, de ezen akadályt legyőzve, naná, hogy elmentem az utánpótlás BRSZ meccsére, mert azt hiszem, a fertőzés végzetes.
Nos, újpesti serdülőink a BRSZ Felnőtt 2. osztályában simán hozták ezt a meccsüket is, immár tizedik győzelmükön is átestek, nagyon tartalékosan.
Lényeges és fontos?
Nekem igen! Jó lenne, ha többeknek az lenne, de ilyenkor mindig a Misire, az Újpest valódi törzsszurkolójára gondolok, hogy ő akkor is kiabálta rigmusait a meccseken, amikor szinte egyedül volt a lelátón! Ha még egy Misi lesz, majd még egy, akkor talán egyszer elérjük a száz, majd ezres szintet...
Legyen így, mint ahogy ma este is volt!
Sikerült nagypapát is megfertőznöm, hogy hagyja a rohadt focit másra, inkább velem jöjjön a pályára... wink
Mire megérkeztünk elkezdődött a meccs, a lelátó megtelt!, de most komolyan is, mintha egy valódi rangadón, vagy olyan eseményen lennék, amire rengetegen kíváncsiak! Azt hiszem, a vírus elkezdett hatni az emberekre és kezdik újra megismerni a röplabdát, mint szerethető sportágat. (Andi,Ildi, Juli, Zsuzsi! ez a Te sikereitek is!)
Egyelőre inkább csak hiszem, a tudatomban még nem rögzült, ezért még nagyon sokat kell tenni, de az út, úgy néz ki, hogy jó!
Kicsit a meccsről, meg a meccsközi gondolatokról.
Jó volt látni a lelátót, mert tényleg megtelt. Na jó, nagyon sokan jöttek Csabáról, de ez is jó! Ott tényleg kezd kialakulni egy bázis, miként nálunk csak bízni és remélni tudom ezt.
Legyen így!
Nem jól indult a meccs! Ekkor kicsit betojtam, hogy a Papa nem fogja jól érezni magát, pláne úgy, hogy nem tudott leülni. Lássuk be, túl a nyolcvanon, azért ez reális esély.
Ment a Csaba, de a középjátékban egyenlőre hoztuk, majd 16:16 után elindultunk! Voltak nagyon hosszú labdamenetek, amik jelzik, hogy kiélezett küzdelem zajlott a pályán. Eszméletlen és fergeteges hangulatban sikeredett végül állva hagyni ellenfelünket és behúzni ezt a szettet.
A térfélcserének általában nem örülök, mert női meccs lévén, ilyenkor a játék képe is megváltozhat.
Papa baromira izgult és rám nézve mondta, sima ügy, mire én, sajna ebből kinézhet egy 3:2 is.
Én hülye, hogy miért nem tudom legalább gondolatilag visszatartani!
Közben megérkezett mellém Tomi barátunk is, aki tényleg ért a röplabdához és fordulhattam hozzá, mint szakkommertátor.
No mindegy, indult a második szett, amiben megint a középjáték játszotta a főszerepet.
Sajnos, nekünk most rosszul, azaz a Csaba jött ki belőle jobban. 
Papa kezdett kicsit izgulni, hogy akkor most mi van?!
Én szinte természetesnek vettem, bár baromi rosszul esett, hogy ezt a szettet simán buktuk.
Hiába no, magyar szinten eszméletlen jó csapat a Békéscsaba. Néha lehet tőlük olyan kombinatív elemeket látni, amik külső szemlélő, azaz néző, számára is látványossá teszik ezt a szép és baromi nehéz játékot.
Juteszembe ilyenkor, kicsit elmélázva, hogy anno, régen láttam olyan labdamenetet, ami sok-sok percig tartott, egy-egy ütés előtt hárman is úgy csináltak, mintha ütnének, de a negyedik ütött, amit az ellen mégis védett és ez így ment percekig. Az ember ottragadt a képernyő előtt, a keze akaratlanul is, de mozdult, miként a láb is, majd elernyedve megpihent, mikor a labda valahol leesett a parketten.
Ebben a szettben tudatosult azt hiszem a lányainkban, hogy egy nagyon erős és nagyon jól mezőnyöző csapattal állnak szemben.
A lényeg, hogy buktuk a második szettet.
A harmadik kísértetiesen hasonló volt a másodikhoz. Küzdő Újpest, nagyon profi Csaba! Mit lehet ezzel kezdeni?
Papa kezdett pánikolni, én megijedni, hogy nem jó meccsre hoztam ki! 
Magamban átkoztam a percet, amikor az jutott eszembe, hogy kihozzam, mert azért mégis egy idősebb ember és nem biztos, hogy jót tesz neki az adrenalin, de már késő volt. Lelkileg a legrosszabbra is felkészültem, de ez ellen a lányok tehettek csak, tehát HAJRÁ!
Ettől még 2:1-re ment a Csaba és jött a negyedik szett.
Több éves tapasztalat, hogy ilyenkor valami történik a női lelkekben.
Valamiféle motiváció, vagy annak az ellentettje keletkezik, mert nagyon küzdős bír lenni ez a negyedik.
Mintha a veszetésre álló felébredne, a másik meg tulzottan is hinne abban, hogy innen már simán...
Papa mereven nézte a pályát, én csak Tomival kommunikáltam, de közelebb léptem a Papához.
Elindult a negyedik szett.
Izgalom és hangulat a négyzeten (azért csak ezen, mert bíztam benne, hogy 2:2 lesz!)
Jól is indult, majd a középjáték még jobban ment!
Papa rám nézett mosolyogva, majd mondta megint, hogy sima, de én nyugtattam, hogy ha nem így lesz, akkor se legyen baj.
Nem lett sima...
Eszméletlen és szinte felejthetetlen végjátékot produkáltak a lányok!
Sajnos egy olyan sérüléssel, ami talán befolyásolta az egész meccset. Innen is kívánok jobbulást a csabai feladónak, aki igencsak érdekes táncmozdulattal maradt a padlón. Rossz volt nézni, miként azt is, ahogy az orvos jött be hozzá, majd kivitték a pályáról. Remélem, csak pár hetet kell pihennie és nem hónapokat. Tényleg jobbulást!
A meccs azonban folytatódott, 29:29-es állásról, új feladóval, de ez mindegy is volt ebben az állásban, mert bármi lehetett. Lett is.
Hoztuk ezt a szettet!
Rossz volt ez a közjáték és egy kicsit fanyarrá tette a szett nyerését, de benne van a játékban, mindenféle játékban. A szett elvesztésében csabai szemszögből biztos szerepet játszott ez a tény, de nem biztos, hogy ez volt a döntő. Nem tudom.
Ekkor gondolkoztam el egy kicsit a játékvezetőn, mert általában a nyakukba szoktak varrni győzelmet, vagy vereséget, de szakértő barátom mögöttem csak kétszer híjjeget, egyszer ide, egyszer oda, tehát majdnem tökéletesen vezetett egy ilyen rangadót. Ő mindenképp nyert az én megítélésemben, no de ki nyeri a meccset?
Papa laikus és izgult továbbra is. Sajnos én kevésbé, mert úgy gondoltam, ha nem hibázik nagyot a csapatom, akkor mindenképp nyerni kell, ami nem veszi el az értékét, de tény.
Jött is az ötödik szett, 8:1-el fordultunk, ami engem támasztott alá.
Ekkor a Csaba megmutatta, hogy miért is az egyik legjobb csapat a mezőnyben és feljöttek 9:6-ra, majd 14:11 után ütöttük be a győztes pontot.
Mindenképp tiszteletet érdemelnek a pályán levő csabai lányok, még akkor is, ha egyikük oly mérges lehetett a kialakult helyzetre, hogy egy pont után, nem ment oda társaihoz pacsizni.
Mindenképp dicséret illeti a csabai visszafogott edzőt, aki fantasztikus csapatot hozott össze, mind magasságilag, mind szakmailag, ha én egyáltalán írhatok ilyet.
Még nagyobb dicséret azonban az újpesti lányokat, akik nagyot küzdöttek ezen az estén, remekül szórakoztatták az úri közönséget. Nagy meghajlás az Andinak, aki tényleg kezdi összerakni és tudással ellátni ezt a csapatot! Fantasztikus!
Egy apró pici észrevétel, hogy a Csaba kispadja „hosszabb” mint a miénk...
No és a végére a legnagyobb dicséret a Papának, aki végig izgulta állva ezt a meccset (majd két és fél óra!) és nagyon jól szórakozott, drukkolt!
Én, elvagyok itt magamban.
Lassan holnap lesz, a születésnapom, amire írtam az Ildinek, hogy mondja meg ha tudja az Andinak, hogy ezt kérném Tőle, mármint azt, hogy verjék meg a Békéscsabát. (ez már milyen mondat!)
Megkaptam!
Óriási köszönet az Ildinek, az Andinak, az egész újpesti röplabdás családnak! smileyheart