Jól nyitottak a Juniorok

Szerző: 
Jeney László

Balin kellemes, 28 fokos melegben süttették a hasukat az emberek. Belerévedtek a közeli és távoli szigetvilágba. Gondtalanul élvezték a pihenést és a pálmafák adta árnyékos bódulatot.Történetünk szempontjából ennek semmi jelentősége, de Balin ilyen idő volt szombat reggel, azonban Újpesten könyörtelenül esett az eső, de ha menni kell, hát menni kell.

Irány Léva!
Öt vagy hat éve talán, hogy először mentünk ki, akkor még nagyon fiatal csapatokkal és csak néha csúszott be, egy-egy jobb eredmény, de valahogy ez a szlovák kisváros a szívünkbe lopta magát vendégszeretetével és jól szervezett röplabda tornáival.

Lényeg a lényeg, lányaink busszal vágtak neki a két napos kalandnak, mi bolond szurkoló szülők, autóval mentünk utánuk. Léva borongós, ámde eső nélküli idővel fogadott minket, aminek csak örülni lehetett.
A mérkőzések helyszíne új volt, kicsit szűk és alacsony terem, de ez mindegyik csapatnak új lehetett.

Fél 11 körül kezdték meg első meccsüket lányaink, Késmárk csapata ellen.
Kisebb megilletődöttség, talán összeszokottság hiánya, no meg az első idei meccs hangulata nyomta rá bélyegét csapatunkra. Elment az ellen, mi kapaszkodtunk, no nem nagyon, de egy-két pont valahogy mindig ott volt előnyben. Aztán olyan 18 körül döntöttek úgy lányaink, hogy akkor ezt a szettet már nem lötyögik tovább és meggyőző végjátékkal nyerték az első szettet.
A második szett alkalmat adott a Zsuzsinak, hogy elkezdje cserélgetni a játékosokat. Ez a szett valahogy meggyőzőbbre sikeredett talán. Nem tudom, csak emlékből írok, tehát egy érzés csupán. A lényeg, hogy ezt is behúztuk. Aztán jött a meglepi, mert lányaink odaálltak, hogy akkor pacsizzanak az ellennel, de kiderült, hogy minden meccs három szettes, függetlenül attól, hogy az első kettőt nyerték.
Ám legyen, gondolhatták, mert simán behúzták a harmadikat is.

Újfajta lebonyolítási rendet találtak ki a lévai rendezők és ezzel most először, saját csapdájukba estek, de erről majd később. Most legyen elég annyi, hogy első nap, három csoportban, 4-4 csapat játszott egymással és az elsők játszhattak másnap az első három helyért, a másodikok a 4-6. helyért, stb., tehát minden meccset nyerni kellett, illetve az nem volt egyértelmű, hogy a megnyert szetteket számolják majd, vagy a nyert meccseket először, majd körbeverés esetén a szetteket. A lényeg tehát, hogy az ebéd utáni két meccset jobb megnyerni és alkalmat sem adni a számolgatásra.

Az első meccs fáradalmát pihegve, a már jól ismert étteremben fogyasztották el lányaink ebédjüket, majd vissza a pályára mert jött a következő meccs, Vivus csapatával. Ez fogalmam sincs, hogy milyen város, a gugli nekem nem dobott fel semmit, de lényegtelen is. Annyit tudtunk róluk, hogy az első meccsükön 2:1-re kikaptak Zólyom csapatától, tehát nekik is nagyon fontos volt, hogy nyerjenek.
Mi, kicsit más felállásban kezdtünk, de igaza van Zsuzsinak, ilyenkor kell mindent kipróbálni.
Az első szettre nem is nagyon emlékszem, tehát ezt gondolom simán behúztuk. A második szett annál érdekesebbre sikeredett, mert a végjátéra nagyon egyenlő lett. 24:24-nél mi nyertük a pontot és mint kiderült a szettet is. Nem kellett a két pont különbség. Jó volt ez így! A mi idegeinknek mindenképp!
Jöhetett a harmadik szett, ami megint simára sikeredett, gondolom ebben szerepett játszhatott a vivusi leányzók elkeseredettsége, vagy legyünk inkább nagyképűek, a mi játékunk.

Egy meccs pihenő következett, ami jó volt arra, hogy memorizáljam magamban a Világbéke gondolatát, majd a terembe érve szembesültem azzal, hogy az előttünk levő meccs is a béke harmóniájában telt el és 2:1 nyert Zólyom, Késmárk ellen.
Ekkor tehát úgy állt a dolog, hogy Zólyom csapatával játszottunk a döntőért, a csoport elsőségért.
Mivel Zólyom mindkét meccsét 2:1-re nyerte, mi ugyebár 3:0-ra, elvileg elég lett volna egy szett is az első helyért, de mint írtam, jobb az ilyen lécet nem rezegtetni, át kell ugrani ezt a magasságot is.

Újra az első meccs csapata kezdett és nagyon jól! Erőtől duzzadó játékot produkáltak és simán hozták az első szettet. Néha tényleg öröm volt nézni a játékukat.
Aztán jött a második szett, amit nem lenne baj, ha nem jegyeznének fel a történelem könyvek, mert ez volt a holtpont és nagyon simán elvesztettük. Megint megjegyzem, elvileg már csoportelsők voltunk, de sokkal jobban néz ki, hogy három nyert meccs, tehát irány ki a gödörből és igenis nyerni kell a harmadik szettet! Megnyerték! Simán! :-)

Jöhetett a pihenő. Kis vásárlás a Tesco-ban, mer’ugye a lányok elképzelhetetlen, hogy kibírjanak egy napot is vásárlás nélkül, no meg szükség volt nasira, cukorkára, csokoládéra és italokra. (persze, nekem sörre!)
Vacsora után szembesültünk azzal, hogy valami megváltozott Léván. Talán ők mégsem szeretnek annyira minket, mint mi azt gondoltuk. Persze az is lehet, hogy ez csak így alakult, nem volt elég hely, de a lényeg, hogy a szállásunk a régi koleszben volt, ami azért nagyságrenddel rosszabb állapotú, mint a pár éve használatba vett újabb. Sokáig úgy tűnt, hogy egyedül mi vagyunk az épületben, annak is a harmadik emeletén, de hamarosan megérkeztek a gödöllői juniorok is. Ugyanúgy a harmadik emeletre, csak a másik folyosóra.
Kiderült, hogy ők is nyerték a csoportjukat csak nekik talán nehezebb dolguk volt, mert Léva juniorjaival is játszottak. Talán itt taktikázták el magukat a lévaiak, mert Gödöllő a komlett junior csapatával érkezett és azért ha a tavalyi eredményeikből indulok ki, akkor ez nem egy rossz csapat! Pláne, ha belegondolok, hogy kaptunk ki tőlük az előző szezon ifi meccsein.
Mindegy is, gondoltuk játszunk velük vasárnap egy jót. Így is lett!

A mai kor szelleme körbelengte az épületet és a bolygówifit keresgélte szinte mindenki. Fiatal és idős egyaránt csatlakozni szeretett volna, de most nem az ifjúság édes madarán szállva, hanem a fészbukot, vibert szerette volna mindenki elérni, hogy szeretteivel csevegjen, vagy csak úgy, szabadjára engedje olvasni és írni vágyását. Reménykedem én.

A sikeres nap után jólesően tért nyugovóra mindenki, az edzői szoba felől vigyázó horkolásssal, de nyugodtan telt éjszaka után, végre nem hajnalban, hanem elég volt nyolc órakor ébresztőt fújni.
Gyors pakolás, nekem az orcámra is, majd indulás reggelizni.
Igazi svédasztalos reggeli várt minket, ahol kiderült, hogy lányaink nagy többsége szereti a tojásrántottát.

Megint új teremben kezdtünk. Már régóta járunk Lévára, de a Sportcsarnokban még sohasem játszottunk. Nagyon szép és modern épület fogadott minket, ahol a Gödöllő már játszott a harmadik csoportból továbbjutott lévai serdülőkkel. Ha egy kicsit másképp taktikáznak ugyebár a lévaiak...

Mindegy is. Léva serdülőit tavaly már vertük és a Gödöllő is nagyon ment ellenük. Igaz, a Gödöllő szinte hazai pályán játszott mert szombaton nekik ebben a csarnokban voltak a meccseik.
Itt már elég volt a két nyert szett, így nagyon hamar eljött a mi időnk is.
Szokásos bemelegítés, a lányokon én nem láttam feszültséget, de azért biztos volt bennük drukk.
Kezdődött a mérkőzés. Nagyon rosszul! 7:0-ra elment a Gödöllő, majd volt 9:1 is. Innentől azonban tényleg elkezdtek nagyon küzdeni lányaink. Szépen araszolva közelítették meg az ellent és olyan 18 körül már ott toporogtunk a nyakukban. Ekkor jött nálunk több jó nyitás és vezettünk és szinte simának tűnő győzelem az első szettben. Hihetetlen volt, ahogy a rossz kezdés után felálltak a lányaink és végig küzdötték ezt a szettet!
A szett krónikájához tartozik, hogy a játékvezető hölgy, többször figyelmeztette és kérte a gödöllői edzőt, hogy ha egy mód van rá, ne reklamáljon, ne kritizálja az ítéleteit. 
Most írjam azt, hogy a játékvezetőnek igaza volt?! Az edző szinte mindent kritizált ebben az időszakban. Ott voltam és nem hiszem, hogy nekünk fújta volna a meccset. Tévedett, de olyan sokat nem és nemcsak egyoldalúan.

Ez a nap azonban a játékról szólt és inkább a lányokról írnék de..
A második játszmában ha szorosan is, de mindig mi vezettünk. Küzdöttek és kezdtek néha nagyon szép dolgokat mutatni lányaink. Nem tudom mennyire gyakoroltak már figurákat, de mintha...

Aztán úgy a meccs közepén a gödöllői edzőnél elgurult a gyógyszer!
Egy olyan ítéletnél, amikor a mi véleményünk szerint is rosszul döntött a játékvezető, az edző minősíthetetlen, sportpályára nem illő hangnemben és stílusban “műsorozott”. Ez volt az a pont, amikor a játékvezetőnél is elszakadt a cérna és kiutasította a pályáról.
Nem szeretném véleményezni, csupán csak annyira, hogy ilyen stílus és ilyen szavak nemcsak egy sporteseményen, de az életben sem megengedhetők, pláne egy hölggyel szemben!

A meccs folytatódott és ez a közjáték mintha a mieinket zavarta volna meg jobban, mert egálra jött fel a Gödöllő, de a végjáték pár pontjára visszatért a csapatunk és behúzta a mérkőzést!
Eszméletlen öröm a pályán és a pálya mellett is!
Nagyon nagy dolgot vittek véghez a lányok és ebből majd lehet meríteni, ha évközben jön a gödör.

A tornát azonban még nem nyerték meg, várt rájuk az utolsó meccs, Léva serdülő ellen.
Ismét kisebb variálás a csapaton, az első szett viszonylag könnyen a mienk, majd a második szett nagyon döcögősen indult. Több ponttal is elmentek a harcos fiatalok, de a végjátékra megint odaértünk és gyözött a Torna Legjobb Csapata!

Az eredményhirdetésre kicsit várni kellett, mert meg kellett várni a negyedik helyezett csapatot.
Mindegy is, hogy miért...
A Legnagyobb kupát mi kaptuk, az érmekkel spóroltak a rendezők, de ez van. Van egy kupa a vitrinbe!

Neveket szándékosan nem írtam, mert az egész csapat jól játszott! Két legjobb játékost is mi adhattunk és ez is örömteli.

Boldogan és nagyon vidám ebéd után indultunk haza a napsütéses Léváról.
Mire megérkeztünk, Újpesten már megint esett az eső.
Legközelebb jobb lenne Balira menni, mert ugyebár ott süt a Nap, ott a tenger, pálmafák...

SZÉP VOLT LÁNYOK!
HAJRÁ UTE!