A hit, avagy amikor Ancsa leveszi a gatyáját!

Szerző: 
Jeney László

GYŐZTÜNK VAZZE! laugh
Az első kupameccsen verték az UTE női röplabdás lányai a Békéscsabát! Nem semmi és azt hiszem, ez végre egy olyan siker, amire méltán büszkék lehetnek a lila színért dobbanók! Még én is! wink
Misi! Te ezt nem láttad, nekem hiányoztál!

Kicsit visszavéve először a magyarázkodás.
Régóta nem írtam, illetve igen, de nem tettem a köz tárgyává. Valahogy nem jött össze, hogy befejezzem, azt mondjam, hogy igen, ez publikálható.
Kicsit megakasztott az élet, no meg a szezon kezdetén elvett meccs, aminek a mai napig nincs vége. Nem is hiszem! Én, mint egyszerű szurkoló, a mai napig nem kaptam választ a miértre! 
Na jó, a ma nem erről szól.
Egyébként meg, próbáltam írni az utánpótlás sikereiről, hogy minden csapatunk harcban áll az év végi döntőbe kerülésért és ez eszméletlen nagy dolog! Egy városrész sikere, amit még mindig nem a helyén kezelnek, mert mindig csak a foci...

No mindegy. A ma az ma, tehát kicsit a történésekről, mert a nagyérdemű, aki nem volt ott, talán érdeklődve olvashatja még ezt a pár sort.
Pont időben érkeztem, első szett kezdete, 2:0 a Békéscsabának!
A nézőtéren már nem volt hely, begyűrtem magam a sarokba és onnan próbáltam sasolni. Magányosan, ámde bátran tekintettem a jövőbe, illetve a pályán levő lányokra. Majdnem elkiabáltam magam, hogy Hajrá Újpest, de nem jött ki a hang, maradt a belső én.
Szorosan ment ez a szett egészen 11:10-ig. Akkor valami elszakadt. Természetesen nem rajtam, nálam, hanem a lányok hite tűnt valahogy el. Talán ekkor gondoltak bele abba, hogy Úristen, itt egy jó csapattal állunk szemben, nem lehet, hogy szoros meccs legyen!
Innen üzenem, hogy DE! Lehet! Mindenki számára lehetőség, hogy egy bizonyos időszakban, adott órában, percben, önmaga hitét erősítse és mindent megtegyen, hogy ez beteljesüljön.
A hit azonban elmaradt, álmodozásba csapott át a játék és kicsit felzárkózva de vesztettük a szettet. A történelem könyvek, a hírek biztos feljegyzik az eredményt is, sőt a tudósításokban megjelenhet az, hogy magabiztosan nyerte az első szettet a Békéscsaba, de azt biztos nem írják, hogy az újpesti lányok, igencsak hitehagyottan, urambocsá’ beszarva, megijedve a siker lehetőségétől voltak jelen a szett második felében. Pedig szerintem ezt tényleg mi vesztettük el...

A második szett ugyanebben a hangulatban indult.
A szurkolók próbáltág rigmusaikkal felrázni a társaságot, kevés sikerrel. Nem állt össze a játék, nem jött be semmi, mindig a mi térfelünkön pattant a labda. De jó is lenne, ha most a játékvezető személyében lehetne keresni a bűnöst, de nem, jól vezette a meccset.
A hiba nálunk volt! A lányok nem tettek meg mindent a hitükért, azért, hogy az éjszakai álom megvalósuljon! Tudom nehéz! Tudom azt is, hogy akarták! Hinni azonban csak az edző hitt ebben a pillanatban, azaz a második szett közepén, amikor 16:9-re elment a Csaba! Az edző hitt. Igen! Mondom ezt akkor is, amikor az Ancsának szólt, hogy vegye le a gatyáját! Na jó, csak a bemelegítőset, de Ancsa levette, így ült vissza a padra és feljöttünk 18:16-ra! Ekkor gondolkoztam el én is azon, hogy esküszöm én is leveszem a gatyám, csak nyerjük meg ezt a szettet. Még szerencse, hogy én nem léptem a tettek hímes mezejére.
Ez egy ilyen sport, mondanánk, de annyi meccset láttam már és mindig azt mondják az okosok, hogy női meccs. Igen az, de valahol ettől szép és ezért jó az, ha előtte bedob az ember egy-két felest!
Feles ugyan nem volt, de eszméletlen izgalmak a végjátékban, ahol 21:21 után átvettük a vezetést és a lányok 25:23-ra behúzták ezt a szettet. Hurrá! No de hol jártak az elején?
Ancsa! Ha ez így megy, akkor legközelebb is vedd le azt a gatyót, mert ezek szerint ettől jönnek a szárnyak, ez ad a lányoknak hitet!
A lényeg, hogy megvolt az esély újrakezdeni ezt az egész meccset, új látásmóddal, új érzésekkel!

Lőn csoda a harmadik szett küzdősen indult és meg is állt ebben az állapotában. Jól játszott a Csaba, bár több saját hibát sikerült elkövetniük mint nekünk, de mit mondjak erre? Mi játszottunk hazai pályán, legalább itt csorogjon le a labda az ellen térfelére. Szoros szettben hoztuk a végjátékot és itt szerintem a lányok hite is visszatérhetett, mert a negyedik szettben ellenállhatatlanok voltak. Na jó, volt egy kisebb megingás és a nagyon vezetésből feljött az ellen a közepén egálra, de onnantól újra a mi hitünk, játékunk érvényesült és sima végjátékban hoztuk a negyedik szettet is!

Hurrá! Az előny itt, most fájjon inkább a Békéscsaba feje, hogy mi lesz a..., hogy lesz a...
Egyelőre nekünk áll a zászló és csak azt tudom leírni megint, ha elhiszik a lányok, hogy igenis van keresnivalójuk ebben a párharcban, akkor meg is nyerhetik! A hit önmagában azonban még kevés, mert majd ugyanúgy ki kell állni a visszavágón, de már legalább az megvan, hogy meg tudják verni a Békéscsabát is! Így legyen! laugh

Hará UTE, Hajrá Lányok!